Nyilván magyarázatra szorul rögtön az elején, hogy mi köze van Puskáséknak az indiánokhoz és egyáltalán, hogy jönnek ide a bélbacik, meg az életkilátásaink? Nos, a megoldáshoz a kulcs az „Évszázad mérkőzése”-ként emlegetett 1953-as, Wembley stadionbeli, magyar szempontból 6:3-as végeredménnyel zárult meccs győzelmi arányában rejlik… Ennek a számaránynak (6:3) ugyanis nemcsak a fociban, hanem a táplálkozástanban is igen nagy a jelentősége.
A képet készítette: Tibor Erky-Nagy – FOTO:Fortepan — ID 13743:, CC BY-SA 3.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=41495979 A Londonban győztes Aranycsapat: Grosics Gyula, Gellér Sándor, Buzánszki Jenő, Lóránt Gyula, Lantos Mihály, Bozsik József, Zakariás József, Budai II László, Kocsis Sándor, Hidegkúti Nándor, Puskás Ferenc, Czibor Zoltán.
Az omega-6 és omega-3, többszörösen telítetlen zsírsavak megfelelő arányban kell, hogy jelen legyenek a napi kalóriabevitelünkben ahhoz, hogy elfogyasztásuk ne járjon hosszú távon igencsak kedvezőtlen egészségügyi következményekkel: ennek az a háttere, hogy mindkét féle zsírsav lebontását a szervezetünkben ugyanazok az enzimek végzik, ezért ha az egyikből túl sok van jelen, akkor az kiszorítja az enzim kötőhelyéről a másikat és ha ez adott esetben úgy zajlik, hogy túl sok omega-6 alakul át lebomlása során – kiszorítva az omega-3-as zsírsavakat -, akkor, szemben az omega-3 lebomláskor keletkező gyulladást gátló – vagy legalábbis nem keltő – átalakulási termékekkel, omega-6 esetében szinte kizárólag csak erős gyulladást provokáló hatású molekulák szabadulnak majd fel (élükön az arachidonsavval) a szervezetünkben.
És máris megérkeztünk korunk legfőbb kórokozó tényezőjéhez, aminek következtében nagyságrenddel több ember halálozik el évente, mint pl. súlyos fertőzésben, vagy balesetben, természeti katasztrófában. Ezek a halálokok ugyanis (szív-infarktus, rosszindulatú daganatok, cukorbetegség, magasvérnyomás, ill. az egyre gyakoribbá váló autoimmun-kórképek, valamint idegrendszeri és csont-izom-ízületi degeneratív betegségek) mind-mind a krónikus, hosszú időn át fennálló gyulladásos aktivitás következményei, amit persze nemcsak nem megfelelő táplálkozás, hanem valamennyi jól ismert egyéb provokáló tényező (dohányzás, alkohol rendszeres fogyasztása, stb.) is kivált, ahogy azt már mindenki rengeteg hírforrásból ismeri.
A továbbiakban ezért csak a témával kapcsolatos érdekességek, a megoldási próbálkozásokról szóló reménykeltő új információk következnek.
Visszatérve az omega zsírsavakhoz az omega-3-as típusúak fogyasztásának előnye, hogy köztük van két olyan (EPA és DHA rövidítésűek), amiknek általános gyulladásgátló és érdemi szív-érrendszeri károsodást akadályozó hatást tulajdonítanak az eddigi kutatási eredmények alapján. Sajnos, ezeket az emberi szervezet nem képes előállítani, így mindenképp meg kell ennünk ilyen omega-3-as zsírsav tartalmú ételeket, vagy az omega-3 mint adalék kell, hogy szerepeljen abban, amit magunkhoz veszünk és persze, jó, ha még néhány más, hasonlóan az egészségünket védő: vagy gyulladást gátló, vagy annak következményeit enyhítő, vagy a hasznos bélbacijaink számára előnyös táplálék féleség sem árt, ha szerepel a mindennapi étrendünkben.
Vastagbél baktériumok nagyító alatt… illusztráció ( OpenClipart-Vectors, Free stock photos & images, Pixabay.com)
Apropó, bélbacik: az általuk felépített, vastagbélbeli, mára sláger témává vált, jó összetételű mikrobiomnak ma már nemcsak a kórokozó baktériumokat kiszorító, szervezetünk számára fontos vitaminokat, hormonokat termelő szerepére derült fény, hanem arra is, hogy hogyan járul hozzá a bél mikrobiom összetételének – a mai korra jellemző, ultra-feldolgozott, ipari előállítású élelmiszerek fogyasztása mellett bekövetkező – megváltozása számos krónikus gyulladásos megbetegedés kialakulásához. Nevezetesen, ha nem kapnak a jótékony bélbacijaink számukra megfelelő, anyagcseréjüket biztosító, lassan lebomló és így a bacikhoz a bél utolsó szakaszába még eljutó szénhidrátokban gazdag táplálékot (ezt az un. prebiotikus rostokban dús táplálkozás tudja biztosítani), akkor az addig jótékony hatású mikrobiom (szaharolítikus, Gram-pozitív bacikból áll) összetétele felborul és elszaporodnak, majd dominánssá válnak azok a bacik a vastagbélben, melyeknek nincs szükségük érdemi szénhidrát tartalmú táplálékra, hisz döntően fehérjét szeretnek fogyasztani (proteolítikus, Gram-negatív típusú bacik).
A bökkenő ilyenkor az, hogy a fehérjék emésztése során az építőköveik, az aminosavak nagyrészt már a vékonybélben felszívódnak, így mi marad az újonnan elszaporodott, fehérjére éhes bél mikrobiom-baciknak: a vastagbél belső falát bevonó nyákban (mucin) lévő fehérjéket kezdik el fogyasztani és így megbontják a bélfal épségét, a nyák általi védettsége megszűnik a bél falát alkotó sejteknek, a szoros sejtközötti kapcsolataik megszakadnak, a bél – bár a regenerációnak köszönhetően csak kis időkre, de – áteresztő lesz és lehetővé válik az ultrafeldolgozott ételekben található mindenféle vegyületektől (stabilizátorok, térfogatnövelők, színezők, aromák, stb.), mint un. hapténektől sokszor autoimmun gyulladást provokálóvá váló anyagok bejutása a véráramba ( ez a szervezet immunvédekező sejtjei által a saját szövetek ellen irányuló, molekuláris mimikri jelenségén alapuló gyulladásos folyamat érintheti az idegrendszert /pl. szklerózis multiplex, amiotrófiás laterál szklerózis, neuritisz optika/, az ízületeket /reaktív artritiszek/ és szinte bármely más területet, ahol a szövetek antigénjeinek szerkezete hasonlít a bélből felszívódott és egyébként ártalmatlan, de az adalékoktól megváltozott szerkezetet mutató táplálék fehérjék szerkezetére).
Nem meglepő így már, hogy miért volt extrém ritka a régi időkben mai korunk számos gyakori bélbetegsége ( irritábilis-bél szindróma, un. IBD-k: colitis ulcerosa és Crohn-betegség, stb. ) és a sort nyilván a ma már fiatal életkorban is egyre gyakoribbá váló vastag- és végbélrák zárja. Ráadásul, ezeknek az új, uralkodóvá váló Gram-negatív baktériumoknak a sejtfalában az egyik legerősebb gyulladásprovokáló ingernek számító LPS anyag is van, így ha ezek a bacik jutnak át a bélfalon, annak gyakran súlyos szepszis lesz a következménye.
És itt jönnek az indiánok (az Amazonas-vidék őserdeiben élő kanamarik és a Bolíviában élő tsinamék), valamint az afrikai, Tanzániában élő hadza törzs bennszülöttjei, akik manapság szinte minden nap arra ébrednek, hogy tudósok (táplálkozás kutatók, biokémikusok) hada vizsgálja őket; vér és széklet mintákat vesznek tőlük és azt akarják kideríteni, hogy miért ismeretlen körükben a nyugati típusú, fejlett gazdasággal és ipari élelmiszergyártással rendelkező világ oly sok és COVID-pandémiánál gyorsabban terjedő nyavalyája…
Kanamari women working to clear land in the village (Photo: Elaíze Farias/Amazônia Real)
Ezek az emberek szinte egészségesen és rendkívül lassan öregszenek és sokszor érdemi betegség nélkül, magas életkort megélve halnak meg. És hogy mit esznek? Az indiánok például fő táplálékként saját termesztésű maniókát. A manióka szárazanyag tartalmának legnagyobb része lassan lebomló szénhidrát (ami így eljut a vastagbél jó összetételű mikrobiomjához), azaz sok prebiotikus rostot tartalmaz és jelentős a vitamin tartalma (csak D és B12 vitaminokat nem tartalmaz), kevés viszont a zsírtartalma és kevés benne fehérje is. Amíg az indiánok megtermelik a maniókát és a többi táplálékforrást a maguk számára, addig legalább annyi fizikai aktivitást folytatnak, amennyit még 1-2 generációval ezelőtt a mi, magyar őseink is; nekik szinte az egész életük úgy zajlott (heti kb. 60-70 óra fizikai munka), mintha azt egy konditeremben élték volna, ahol bőven volt alkalmuk a bevitt kalória elégetésére. Nem volt rákényszerítve a szervezetük a feleslegben bevitt kalóriák zsírként történő elraktározására, annak minden káros következményével, főként az elsődleges anyagcsere központ, a máj elzsírosodásával, ami máris visszahozza a krónikus gyulladás problémakörét.
A zsírmáj ugyanis szintén krónikus gyulladást tart fenn és a vérkeringésbe juttatja a gyulladásos folyamat velejárójaként, valójában a szervezet akut esetben védelmét szolgáló, de tartós, leszabályozatlan termelődés mellett azt károsító anyagokat (reaktív oxigén-gyökök, metalloproteáz enzimek, stb.). Ezek elsőként lebontják a sejtközti alapállomány kötőszöveti mátrixát, ami ha pusztul, negatív visszacsatolással az azt újratermelni képes, a mátrixban élő fibroblast sejtjeink pusztulását is okozza. Mindez nem látványos, hanem 10-20-30-40 év alatt végbemenő, fibrózissal, a szervezet rugalmasságának és regenerációs képességének elvesztésével járó, meszesedő plakkok lerakódásával tarkított, látszólag gyorsított öregedésként megjelenő folyamat, amit a korszerű, nyugati típusú orvoslás jelenleg tüneti gyógyszereknek a kórlefolyást végig kísérő, évtizedeken át történő adagolásával kezel… Pedig csak a kiváltó tényezők (B-típusú, kalória dús, de létfontosságú ásványi, gyulladásgátló és rost anyagokban szegény étkezésen alapuló „alultápláltság”, mozgáshiány, környezeti káros expozíciók, stb.) által elindított ördögi kört kellene – az érintettek aktív elköteleződését is igénylő módon, persze – megszakítani.
Itt sok minden személyes vonzatú tény jut most eszembe, pl. apai Nagyapám, aki 82 évesen, néhány nappal halála előtt még vidáman lekaszálta a füvet az árokparton és hozzá hasonlóan a legtöbb akkori idős ember fizikailag 80 felett is aktív tudott lenni… És eszembe jut, hogy májgondozó orvosi munkám során kezdetben a beteganyag – nemzetközi adatokkal megegyezően – kb. 40-50 %-a volt (ezelőtt 30 évvel) a zsírmájjal érintett, míg manapság ez az arány min. 60-70% és egyre fiatalabbak a zsírmáj miatt gondozott érintettek.
1. fokú zsírmáj UH képe 2. fokú zsírmáj UH képe 3. fokú zsírmáj UH képe Forrás: A hasi ultrahang vizsgálat szerepe a zsírmáj kórismézésében. Török Imola, Băţaga Simona, Georgescu Dan, Sârbu-Pop Silvia, Kulcsár Zita Erika, Orvostudományi Értesítő, 2008, 81 (3): 158-162
De így van ez nagyon sok, már részben megemlített kórformát illetően világszinten is; jöjjön egy kis statisztikai összefoglaló a jelenlegi népegészségügyi világszintű trendekről: 2000-ben 125 millió USA állampolgár volt, akinek legalább 1 (vagy több) krónikus (gyulladásos) betegsége volt. 2020-ban ez 157 millióra nőtt. A jelenlegi trendek szerint 2030-ra ez a szám170 millió lesz. Ugyanis a világ ilyen vonzatú, negatív egészségügyi statisztikáját azok az országok vezetik, ahol a legnagyobb arányú a lakosság körében a gyorséttermi ill. hosszú lejárati idejű, félkész és ultrafeldolgozott, iparilag előállított élelmiszerek fogyasztása.
Először az USA-ban, 1935-ben indult el ez a térnyerés és mára ott tart, hogy ott a lakosság összes napi elfogyasztott kalória bevitelének 70%-át ilyen típusú ételek adják. A következő ilyen országok: Kanada és Nagy-Britannia. És Magyarország sem lehet sokkal lemaradva, tekintve a lakossági népegészségügyi mutatóinkat (bár nálunk az előnytelen táplálkozás mellé az előző országoknál nagyobb arányban társulnak a dohányzás és az alkoholfogyasztás, ill. a mozgásszegény életmód is, nagyban hozzájárulva a nem túl kecsegtető lakossági egészségügyi mutatók alakulásához). 1935-ben az USA-ban, legalább 1 krónikus betegséggel élők listáján nem volt érdemben szereplő adat a gyermekek érintettsége, 2020-ban az USA gyermeklakosságának 40%-a volt a legalább 1 krónikus betegségben szenvedő…
Már volt szó a zsírmáj betegségről, aminek a statisztikája ma ott tart, hogy a világ össznépességének 50%-át érinti és ez a világszintű növekedés szinte párhuzamos folyamatként volt követhető azzal, ahogy a nagy népességű országokban (Indiában és Kínában) divatossá váltak a gyorséttermi hálózatok. Prognosztikus statisztikai számítások szerint ma a világ össznépességén belül, minden 5., jelenleg magát egészségesnek érző fiatal felnőttnek elindult a zsírmáj és a demencia kórfolyamata, minden 4.-nek pedig a csontritkulása (a gyulladásos védekező-szövetkárosító vegyületek a csont alapállományát is képesek „kimarni”) és minden 3., még egészséges fiatal felnőttnél kezdetét vette a szívkoszorúér-meszesedéses folyamat. De ide tartozóak még abc sorrendben olyan egyéb kórfolyamatok is, amelyek előfordulása hasonlóan drámaian az utóbbi évtizedekben emelkedett meg és egyre fiatalabbak az érintettek: allergiás bőrbetegségek, alopécia, csontritkulás, depresszió, demencia és Alzheimer-kór, glaukóma, köszvény, kóros mértékű elhízás, Parkinson-kór, skizofrénia.
A táplálkozási terheltségből azért is nehéz kilépni, mert az iparilag előállított ételek még az agyi „jóllakottság” központ működését is megzavarhatják és így túlzott mértékű újabb étkezésre ösztönözhetnek bennünket. És nem, nem az ízfokozóként elhíresült és alaptalanul megvádolt glutamátról van szó, mert az nem jut át a vér-agy gáton és így a megevett glutamát a központi idegrendszeri területen nem tud káros hatású lenni (az ott ingerület átvivőként ható glutamát helyben, az agyban termelődik), hanem újabban psychés tényezőket tételeznek fel ennek a hatásnak a hátterében: a veszélyesnek ismert ételek a tiltott gyümölcs-szindróma formájában, tudattalanul hatnak ránk, vonzóként gondolunk rájuk… És az ilyen ételek textúráját is úgy „tervezik” meg, hogy gyorsan elolvadjanak a szájban, mert ez az agyi jóllakottság központnak negatív impulzust ad, még jelentős kalória bevitel esetén is.
Illusztráció: Amatheus ( Free stock photos & images, Pixabay.com)
Nem csekély a tőke háttér érdekérvényesítési szerepe sem persze, amikor a világméretű étkeztetésről beszélünk… Bár a hadiipar és az informatikai-technológiai ipar mellett 3.-ként a gyógyszeripart szokták emlegetni a képzeletbeli dobogón…
Mi lehet hát, ami megváltást hozhat ebből a kilátástalannak tűnő helyzetből? Nyilván nem az, ha mindenki saját gazdálkodásra alapozott étkezésére számítunk a jövőben…
De a természetgyógyászati ismeretek, elsősorban az életmód terápiás lehetőségek ismeretének minél szélesebb körű elterjedése már hozhat némi változást, mint ahogy a tudatos vásárlással kapcsolatos mozgalom elindulása óta ez tapasztalható is: a nagy cégóriások egyre nagyobb számban kezdik belátni, hogy szükségük van a megújult szemlélet részeként pl. egészségvédő adalékok hozzáadására az általuk gyártott nagyipari élelmiszerek esetében. Látni már omega-3-ban gazdag étolajat, ami persze nem rossz, bár ez legtöbbször azt az omega-3 komponenst jelenti (ALA), amiből az emberi szervezetnek saját magának kell a jótékony hatású EPA-t és DHA-t, nem mellesleg elég gyenge hatásfokkal előállítani…
De az étolajban úgyis kevésbé bízhatunk, mert a leggazdagabb omega-3 tartalmú olaja a lenmagnak van, aminek az élvezeti értéke hagy némi kívánnivalót maga után. Az ideális omega-6:omega-3 arány egyébként maximum 4:1-hez, ehhez képest a Magyarországon legelterjedtebben használt napraforgóolaj nem tartalmaz érdemben omega-3-at (és a földimogyoró olaja sem), sokkal jobb az említett lenolajnál a helyzet (1:3, az omega-3 javára!), de hogy ne legyen egyszerű semmi, ha lenolajat használnánk, de nem lenne mellette elegendő polifenol és más antioxidáns hatóanyag bevitel, akkor az omega-3-ból elég kellemetlen epoxi-származékok keletkeznének a szervezetünkben, amik szívritmuszavart provokáló és ezen túl sejtméreg hatású anyagok, szerencsére koncentrációtól függően. Az olívaolaj közismerten már jobb megoldás ( 3:1-es 6:3 aránnyal, de minőségétől függően tud akár 13:1-es is lenni…!), viszont a szója stabilan kedvezőtlen 7:1-es arányú, vigyázat…
A repceolajban lehetne fantázia ( 2:1), de még nem hallottam, hogy valaki repceolajjal főzött volna. A kendermagolaj sem rossz ( 3:1), de ez a megoldás a kender kapcsán szintén nem egyértelműen zseniális. Egyébként a magyar kendermagos tyúk, az nem azért viseli ezt a nevet, mert a tyúkot kendermaggal etették volna elődeink, hanem a tollazatának a színezete miatt… 😊 A legveszélyesebb az iparilag legnagyobb mértékben használt pálmaolaj, mert omega-3-at egyáltalán nem, viszont kedvezőtlen telített zsírsavakat és omega-6-ot érdemben tartalmaz. Jó, hát akkor vigyünk be másképp omega-3-at. Például, hallal. Mármint garantáltan mikroműanyag, kőolaj és radioaktivitástól mentes tengeri hallal. Ha van ilyen. A hal fogyasztásban mondjuk, mi magyarok eleve gyengék vagyunk, bár ami nálunk őshonos, édesvízi és ezért a tengeri halnál említett veszélyektől elvileg mentes, omega-3 (+ A és D vitaminban is) gazdag tartalmú halfaj: a pisztráng, az nagyon finom. Csak drága. Lehet még enni valamivel olcsóbb lazacot, heringet, makrélát, szardíniát.
Majdnem sikerült megfeledkeznem a dióról, az elég jó omega-3 forrás és a vele töltött beijgli, ugye, Karácsonykor kihagyhatatlan. Együnk még mangalicát, kacsazsírt, ezek is kedvező telítetlen-zsírsav források, a kacsazsír pedig még fogyókúrához is kiváló, segít mobilizálni a zsírraktárakat. Az európai átlagos 6:3 arány egyébként 15:1-hez, Magyarországon a mi finom, jellegzetes konyhánk mellett pedig kb. 40:1-hez… ☹
Illusztráció: RitaE ( Free stock photos & images, Pixabay.com)
És mi kell még, hogy jó egészségnek örvendhessünk, ha eszünk rendszeresen belőle? A prebiotikus rostokról már említést tettem, az egyik leggazdagabb ilyen forrás, amiben még egy másik fontos védőhatású vegyületcsoport is benne van (polifenolok): a zab. És ilyen, prebiotikus rostforrás a cikória is (inulint tartalmaz), gyerekeknek is kedvence a belőle készített „kávé” ital. Meg a hajdina, tönkölybúza, ill. importból az azték zsálya (=chia) és ez utóbbi is segít fogyni, mivel telítettség érzést okoz a nagy vízmegkötő képessége révén. A középkorban élő emberek becslések szerint kb. napi 140 g prebiotikus rostot fogyasztottak, ez a 20. század elején még csak 40 g-ra csökkent (a WHO napi minimum 10 g-ot ajánl), míg ma egy átlag ember kb. 3-4 g ilyen rostot fogyaszt… Polifenolként jó minden, ami természetes módon piros színű (gyümölcs, vagy zöldség).
A képet készítette: Dungodung – A feltöltő saját munkája, Közkincs, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=227289
Fontos még a béta-glükán is, aminek nemcsak szív-érrendszeri, hanem immunrendszert támogató kedvező hatása is van, pl. gombák érdemben tartalmazzák. És a már említett zab is. És hogy mindez, amit megeszünk, ne gyomirtóval – és hús, tej, tojás esetében még antibiotikummal – legyen tele, keressünk a közelünkben megbízható őstermelőket, akiktől jó minőségű alapanyagokat szerezhetünk be. Hátha ér minket ilyenkor olyan maradandó élmény, mint engem ért, mikor kb. 10 éve, nyaralásunk alkalmával egy falusi piacon vásárolt paradicsomot megkóstolva hasított az ízlelő receptoraimon keresztül belém a felismerés, hogy legutóbb a szüleim által termesztett zöldségnek volt – kb. 20 évvel ezelőtt – ilyen íze.
Vagy ne együnk annyit, mint eddig, hanem éhezzünk egy kicsit… Az éhezés hosszabbítja az élettartamot, mert a sejtek ilyenkor átállnak fenntartó üzemmódra és nem osztódnak, tehát nem használják el a genetikailag beléjük programozott sejtciklus sorozatot és nem futtatják le a programozott sejthalál (apoptózis) programjukat sem. Vajon ki mondta el ezt az őseinknek, hogy oly bölcsen, ennek megfelelően évente többször is böjtöltek? Persze a szakrális hagyományokhoz kötötten tették mindezt, de biztos, hogy érezték is, hogy ez jó a szervezetnek. Mert a szervezetünk legtöbbször megüzeni, hogy mi lenne jó neki…
És addig is, amíg hozzáadott prebiotikus rosttal, omega-3-al, polifenolokkal, béta-glükánnal dúsított és ezért egészséges pizzát, fagylaltot, hamburgert és más közkedvelt, finom – de ma még lassú gyilkosnak számító – ételt ehetünk ( ilyenekre állítólag már nem is kell olyan sokat várni, mert a nagy étkeztetési cégek kis, ma még „no name” leánycégeik révén kezdik el az ilyen ételeket forgalmazni, mert nem szeretnék beismerni, hogy eddig nem éppen a közjót szolgálták a termékeikkel…), szóval addig is: mozogjunk sokat. És akik irodai vagy más, szellemi munkát végeznek, azok ne hetente háromszor, hanem minden nap. Elég naponta 20-30 perc, akár egy szobakerékpáron is.
Új bizonyított tény, hogy az aktív vázizomzat munkája során termel egy hormon hatású vegyületet (irisin), ami a zsírégetésen túl a létfontosságú szerveinkre (szív-érrendszer, vese, tüdő, máj, csont), sőt még az agyunkra is kedvező élettani hatást gyakorol. Utóbbi esetében fokozza a BDNF rövidítésű, az agyi idegsejtek regenerációját (ma már ez is elfogadott tény, hogy létezik) és az agyi kapcsolatok és funkciók újrarendeződését elősegítő faktor termelődését, ezáltal a memória és a gondolkodási képesség megtartását is.
Illusztráció: Janeb13 ( Free stock photos & images, Pixabay.com)
Megint sikerült valami ősidők óta az emberiség birtokában lévő ösztönös tudást tudományosan is felismerni… Hisz mi másról szólnának pl. a Keleti-mozgásterápiák, vagy az, hogy Édesanyám, amikor 85 éves korában már próbáltam óvni a fizikai terheléstől, csak ennyit mondott mindig: „…addig jó fiam, amíg mozog az ember…”.
Be kellene fejezni itt ezt a bejegyzést, de még annyi mindenről szólhatna, csak a táplálkozási ismeretek terén is: pl. a hagymák allicin nevű csodálatos hatóanyagáról, a sárgarépáról, a szőlőmagról, a mézről, a nem megfelelő só fogyasztásról, az alvászavar hormonális indirekt hatáson alapuló elhízást provokáló hatásáról, stb., stb. … vagy más, de kapcsolódó témaként a várható élettartam USA-beli csökkenő tendenciájáról (2016 óta) és arról, hogy az idő előtti elhalálozás előjele lehet, ha valakinek gyenge a kézfogása…
Meglepődnék, ha sokan képesek lettek volna végigolvasni, ezt a hosszúra nyúlt és mégis, a téma szerteágazó jellege miatt törvényszerűen torzóként maradó beszámolót.
Annyit tudok ígérni, hogy a legközelebbi blog témája valami rövid és vicces (is) lesz. Addig is, míg kiderül, hogy milyen ihlet talál meg újra, kívánok mindenkinek jó étvágyat az egészséges étkezéseihez! Hátha nem is olyan lehetetlen… Elég lehet a mértékletesség és minden nap egy (gyulladásgátló és prebiotikus rostként a jó bélbacikat is tápláló pektint nagy mennyiségben tartalmazó) alma…
És erről jut eszembe, hogy majd kellene egy bejegyzés arról is, hogy legalább hány mai almát kell megenni ahhoz, hogy ugyanannyi hasznos anyagot juttassunk be a szervezetünkbe, mint amennyi egy 1953-ban termesztett almában volt. Mert pont akkor, amikor Puskásék berúgták a 6:3-at az angoloknak, abban az évben dokumentálták le ezeket az adatokat először a magyar almáról.
Illusztráció: Silviarita, PublicDomainPictures, DanaTentis ( Free stock photos & images, Pixabay.com)
A bejegyzés elkészítéséhez felhasznált források: drpaulclayton.eu; NG magazin, 2024. március; hu.wikipedia.org; www.who.int/data/global-health-estimates